Ez a könyv egy gondolkodásra késztető káosz,ami nem jelent újdonságot,senkinek aki Palahniuk bácsi munkásságát olvassa rendszeresen. A mindenki által jól ismert Harcosok klubjának az ikerkönyve,ha nevezhetem így. Ugyanaz az adott helyzet,más környezettel,más szereplővel és más megoldásokkal,de a történet szerkezete ugyanaz.Mindezek ellenére ,nagyon élvezhető az írás,a stílus a szokásos,és ismételten bebizonyította a szerző,hogy egy irodalmi műn belül is lehet jogos helye néhány káromkodásnak. Külön tetszik,hogy a jellemfejlődés fejezetenként,visszaemlékezésekkel jelezve halad előre. A könyv talán néhol klisésnek tűnő kérdéseket tesz fel az olvasóközönségének,de ez egyáltalán nem zavaró. A történet szimbólumrendszere egyszerű,az üzenete könnyen megérthető. Valláskritika is van benne,ami egyfajta istenkeresés is lehetne,ha nem iróniával átitatott lapokon szerepelnének ezek a gondolatok. Ha vallásos vagy,akkor is ajánlom a könyvet elolvasásra,amennyiben képes vagy elhatárolódni a Bibliától. Ezt előbb olvasd el,mint a Harcosok klubját,mert szerintem ez csak másodhegedűs és csalódás lesz számodra,ha azt a könyvet már olvastad. 

Megosztás a facebookon

 

A történet talán már lerágott csont,de ne feledjük,a csontban van a velő,amit ebben az esetben az írónő zseniálisan tálal elénk. A II. Világháborúban köztudott,hogy a franciák és a németek között nem volt túl rózsás a viszony sőt,ennek ellenére Cohen-Scali kisasszony képes félretenni a franciákat jellemző önérzetességet,és teljesen objektíven közelít a témához,ami nem más,mint a náci ideológia.Történelmi és kronológiai adatok helyett,egy fasiszta magzat életét követhetjük nyomon. Max teljes mértékben tisztában van azzal,milyen világba,milyen eszmerendszerbe születik bele,és a legkitűnőbb árja baba lesz. Hitlerrel fotózkodik,kékebb a szeme,mint a tengeré,szőke buksija,pedig kitűnően emeli ki hófehér bőrét.Egy nap azonban megismerkedik egy zsidó fiúval,aki hatalmas változást hoz az életébe. Meglepő módon,ez a fiú zsidó létére,pont olyan,mint ő csak nagyban,ekkor kezd el kételkedni abban a rendszerben,amiért az életét is áldozni kész lett volna. 

       Az egész könyvet átjárja a groteszk humor és gúny, de nem szabad elfelejtenünk két kuncogás között sem,hogy nagyon komoly dolgokról szól a könyv.Empátiára,elfogadásra és kételkedésre tanít.Ugyanis egy eszme széleskörű elfogadása még nem jelenti,hogy igaz is. Helyenként nagyon sokat nevettem,de volt,hogy annyira sajnáltam Maxot,hogy elmorzsoltam egy könycseppet bevallom. Nagy álmai voltak,majd mikor felnyílt a szeme az egész élete romba dőlt. Ezt a könyv egy súlyos szatíra,így aki nem rendelkezik erős lélekkel,ne vegye ezt a kezébe,vagy most kivételesen húzza ki a fejét a homokból és kezdjen el olvasni. 

Az olvasók körében egy íratlan szabály,hogy nem a borító alapján ítélünk meg egy könyvet,de gratulálnom kell a kolibri kiadónak,mert zseniális lett a borító terv,aki olvasta az érti miért mondom ezt,aki nem az olvasás után megérti. 

Megosztás a facebookon

Miközben olvastam a könyvet,rá kellett jönnöm,hogy sosem lesz a legolvasottabb könyv,mert egy olyan társadalomban vagyunk kénytelenek élni,ahol a strucc politika stratégiáját követjük. Tabukat teremtünk,és várjuk,hogy ettől majd a világ szebb és jobb lesz,vagy titkon azt reméljük,ha nincs tudomásunk róla nem is kell vele foglalkoznunk. A könyv arcul csap és ki nyitja a szemeket,vagy így vagy úgy,de megteszi,ha képesek vagyunk értelmezni azt a szimbólumrendszert amit felépít az író. Ha csak elolvassuk az oldalakat,semmi különlegeset nem fedezünk fel,ez is egy könyv lesz a sok között,pedig mennyi minden rejlik a sorok mögött,persze csak azoknak,akik nyitottak az újra,akik mernek beszélni a tabukról,akik képesek komolyan venni a problémákat. Megosztó könyv,mert nem mindennapi,mert meri vállalni magát,és nem kérdezi meg,hogy mit és hogyan meséljen el,hanem fogja magát és az arcodba köpi minden egyes betűjét. Erős mondani való,egyszerűen megfogalmazva,ezért talán unalmasnak hathat néhol,de ez ne tévesszen meg senkit. A befejezése egyszerűen zseniális. A prostitúció,a családon belüli erőszak,a skizofrénia és egyéb mentális betegségek kerülnek a fókuszba ebben a könyvben,amikről talán nem tudunk eleget beszélni. Kihangsúlyoznám,hogy ez nem egy könnyed esti olvasmány és nem kikapcsol,hanem éppen,hogy beindítja a fogaskerekeket az agyban. Kérdésekkel bombázza olvasóját,nem engedi,hogy a fejét homokba dugja. Egyáltalán nem zavarók benne a japán nevek,ha esetleg valakit ez aggasztana,könnyen megjegyezhetőek. Ajánlani tudom csak,azoknak főleg,akik egy jó csípős társadalomkritikára várnak. 

Megosztás a facebookon