A történet talán már lerágott csont,de ne feledjük,a csontban van a velő,amit ebben az esetben az írónő zseniálisan tálal elénk. A II. Világháborúban köztudott,hogy a franciák és a németek között nem volt túl rózsás a viszony sőt,ennek ellenére Cohen-Scali kisasszony képes félretenni a franciákat jellemző önérzetességet,és teljesen objektíven közelít a témához,ami nem más,mint a náci ideológia.Történelmi és kronológiai adatok helyett,egy fasiszta magzat életét követhetjük nyomon. Max teljes mértékben tisztában van azzal,milyen világba,milyen eszmerendszerbe születik bele,és a legkitűnőbb árja baba lesz. Hitlerrel fotózkodik,kékebb a szeme,mint a tengeré,szőke buksija,pedig kitűnően emeli ki hófehér bőrét.Egy nap azonban megismerkedik egy zsidó fiúval,aki hatalmas változást hoz az életébe. Meglepő módon,ez a fiú zsidó létére,pont olyan,mint ő csak nagyban,ekkor kezd el kételkedni abban a rendszerben,amiért az életét is áldozni kész lett volna. 

       Az egész könyvet átjárja a groteszk humor és gúny, de nem szabad elfelejtenünk két kuncogás között sem,hogy nagyon komoly dolgokról szól a könyv.Empátiára,elfogadásra és kételkedésre tanít.Ugyanis egy eszme széleskörű elfogadása még nem jelenti,hogy igaz is. Helyenként nagyon sokat nevettem,de volt,hogy annyira sajnáltam Maxot,hogy elmorzsoltam egy könycseppet bevallom. Nagy álmai voltak,majd mikor felnyílt a szeme az egész élete romba dőlt. Ezt a könyv egy súlyos szatíra,így aki nem rendelkezik erős lélekkel,ne vegye ezt a kezébe,vagy most kivételesen húzza ki a fejét a homokból és kezdjen el olvasni. 

Az olvasók körében egy íratlan szabály,hogy nem a borító alapján ítélünk meg egy könyvet,de gratulálnom kell a kolibri kiadónak,mert zseniális lett a borító terv,aki olvasta az érti miért mondom ezt,aki nem az olvasás után megérti. 

Megosztás a facebookon