Miközben olvastam a könyvet,rá kellett jönnöm,hogy sosem lesz a legolvasottabb könyv,mert egy olyan társadalomban vagyunk kénytelenek élni,ahol a strucc politika stratégiáját követjük. Tabukat teremtünk,és várjuk,hogy ettől majd a világ szebb és jobb lesz,vagy titkon azt reméljük,ha nincs tudomásunk róla nem is kell vele foglalkoznunk. A könyv arcul csap és ki nyitja a szemeket,vagy így vagy úgy,de megteszi,ha képesek vagyunk értelmezni azt a szimbólumrendszert amit felépít az író. Ha csak elolvassuk az oldalakat,semmi különlegeset nem fedezünk fel,ez is egy könyv lesz a sok között,pedig mennyi minden rejlik a sorok mögött,persze csak azoknak,akik nyitottak az újra,akik mernek beszélni a tabukról,akik képesek komolyan venni a problémákat. Megosztó könyv,mert nem mindennapi,mert meri vállalni magát,és nem kérdezi meg,hogy mit és hogyan meséljen el,hanem fogja magát és az arcodba köpi minden egyes betűjét. Erős mondani való,egyszerűen megfogalmazva,ezért talán unalmasnak hathat néhol,de ez ne tévesszen meg senkit. A befejezése egyszerűen zseniális. A prostitúció,a családon belüli erőszak,a skizofrénia és egyéb mentális betegségek kerülnek a fókuszba ebben a könyvben,amikről talán nem tudunk eleget beszélni. Kihangsúlyoznám,hogy ez nem egy könnyed esti olvasmány és nem kikapcsol,hanem éppen,hogy beindítja a fogaskerekeket az agyban. Kérdésekkel bombázza olvasóját,nem engedi,hogy a fejét homokba dugja. Egyáltalán nem zavarók benne a japán nevek,ha esetleg valakit ez aggasztana,könnyen megjegyezhetőek. Ajánlani tudom csak,azoknak főleg,akik egy jó csípős társadalomkritikára várnak. 

Megosztás a facebookon